Mindig érdeklődéssel figyelem más országok dietetikusainak munkáját, hivatalos internetes oldalaikat. Így találtam rá a Dr. Joanna McMillan, dietetikus és Professor Karen Dwyer, nefrológus nevével fémjelzett online kurzusra.

A Today’s Dietitian, vagyis az amerikai regisztrált dietetikusok szaklapjának weblapján, a tengeren túli országokból történő regisztrálással is ingyenesen elérhetőek a „webinar”-ok, tehát az internetes szemináriumok. Az egyik ilyen kurzus a tej fehérjéi közül az A1 és az A2 béta-kazeinnek az egészségre gyakorolt hatását veti össze. A tanfolyam és az alapjául szolgáló kutatás apropója egy, az USA-ban frissen piacra dobott a2 Milk^TM nevű termék. A webinar egy 2014-es keresztezett vizsgálat eredményeire támaszkodik.

Egy bögre (250 ml) tehéntej összetevők tekintetében alapvetően két részre osztható: 212-220 g víz és 30-38 g szilárd anyag. Ez utóbbiból 7-10 g fehérje mutatható ki, mely kazeinre (6-8 g) és savó fehérjékre (1-2 g) tagolhatók. A kazeinek közt megkülönböztetünk alfa-, béta-, és kappa-kazeint. A béta-kazeinnek A1 és A2 típusai ismeretesek.

A két típus megkülönböztetésének jelentőségét az emberi szervezetre gyakorolt hatásuk, az emésztés folyamatában kimutatott eltérő viselkedésük szolgáltatja. Az A1 béta-kazeinen belül is találhatók még alváltozatok, ezek közül jelentősége a B típusnak van.

A kétféle kazein molekula közül az A2 változat a béta-kazein „eredeti” formája, az A1 alak egy mutáció eredménye, mely leginkább az európai eredetű szarvasmarhákat érinti. A Holstein marha teje fele-fele arányban tartalmazza az A1 és A2 típust, míg a Guernsey-nél magasabb az A2 aránya, a kecske, a bivaly, a juh, továbbá az ázsiai eredetű szarvasmarhák tejénél, és az anyatej esetében pedig kifejezett A2 dominanciát találunk.

A két fehérje 209 aminosavból álló láncolatában csupán egyetlen egy különbség van: a 67. aminosav az A2-ben a prolin, ezzel szemben az A1-ben hisztidin. Ez az aprócska eltérés okozza a két fehérje eltérő emésztődését. A hisztidin kedvez az enzimek hasító tevékenységének, így az emésztés során kiválik belőle a béta-kazomorfin 7 (BCM-7) molekula. A BCM-7 opioid jelleggel rendelkezik, perisztaltikát gátló, tranzitot lassító hatását a μ-opioid receptorokhoz kötődve fejti ki. A kurzus tanulmányi segédletében megjelölt kutatások szerint a BCM-7 képes belépni a csecsemők és kisgyermekek keringésébe, növeli az LDL-koleszterin oxidációját és az oxidált LDL ellen képződő antitestek számát, továbbá képes átjutni a vér-agy-gáton és az ottani μ-opioid receptorokhoz kötődni. Patkányok és egerek esetében vastagbélgyulladást okozott és fokozott immunválaszt váltott ki a bélben.

Ezek a korábbi eredmények hívták életre azt a 2014-es vak, randomizált, keresztezett, pilot-vizsgálatot ¹, amelyben 41 résztvevő 2-2 hetet töltött A1 illetve A2 tejet tartalmazó étrenden. A két terhelés közé két hét ún. kimosási (terhelésmentes) időszakot illesztettek be. A vizsgálat alanyai közül 31 fő normál tejfogyasztónak tartotta magát, akik eddig nem tapasztaltak tej-intoleranciát. 10 főnél - saját bevallása szerint – korábban okozott már a tej tüneteket, de általában mégis fogyasztottak tejtermékeket. Öten léptek vissza a vizsgálat folyamán, ebből 4-en az A1 periódusban.

A vizsgálat szignifikáns pozitív kapcsolatot tárt fel a hasi fájdalom, illetve a lágyabb széklet és az A1 tejet tartalmazó diéta közt, de nem találtak ilyen összefüggést az A2 béta-kazein fogyasztása esetén. A kutatók arra a magyarázatra jutottak, hogy az A1 béta-kazeinből kiváló BCM-7 gasztrointesztinális tranzitot lassító hatása révén hosszabb idő áll rendelkezésre, az arra alkalmas béltartalom fermentálására, ami hasi panaszok formájában mutatkozik meg. Mindez tovább rontja a már meglévő laktóz malabszorpciót is.

Széklet calprotectin mennyiségét is mértek a vizsgálat folyamán. Ennek szintje a bél gyulladásos megbetegedéseiben emelkedik meg. Nem volt szignifikáns különbség a két étrend fogyasztói között, viszont abban az öt estben, amikor 50 μg/ml feletti értéket detektáltak, mind az öt alany éppen az A1 diétán lévők közül került ki. A vizsgálat eredményein tehát egybehangzóak az A1 és BCM-7 hatásairól kialakított tudományos állásponttal.

Az online tanfolyam szerzői a kurzus során bemutatott eredményeket az A1 béta-kazein számos szövetre gyakorolt hatásának és neurológiai befolyásoló képességének bizonyítékaként tárják elénk, illetve vélelmezik az összefüggést a fenti molekulák és az 1-es típusú diabetes és a szívbetegségek kialakulása közt. Az EFSA (Europian Food Safety Report) 2009-es közleménye szerint nincs egyértelmű kapcsolat az említett betegségek és a BCM-ek közt, és további vizsgálatoknak érzi szükségét a témában. Ezt a nyilatkozatot a webinar szerzői elhibázottnak tartják.

Véleményem szerint némi gyanakvásra adhat okot, hogy a vizsgálatban résztvevő egyik kutató az A2 Dairy Products Australia alkalmazottja, illetve, hogy a webinar is kifejezetten egy, a piacon újonnan megjelent termék köré épül. Ettől persze még lehet hiteles és helytálló.

Úgy gondolom, ez az internetes kurzus remek lehetőséget nyújtott  a tej alkotóinak és a béta-kazeinek szerkezetének megismerésére, de az A1 béta-kazein betegségek rizikóját növelő hatásával kapcsolatban kíváncsi lennék egy, a 2009 óta végzett kutatások ismeretében megismételt európai állásfoglalásra és/vagy egy nagyobb esetszámú kettős vak vizsgálatra.

Amennyiben minden kétséget kizáróan bebizonyosodna, hogy az A1 béta-kazein közrejátszik egyes betegségek kialakulásában, az sem azt jelentené, hogy a tejfogyasztás káros, hanem, hogy az A2 béta-kazein domináns tejtermékek fogyasztásának irányába szükséges elmozdulni. Ez természetesen csak az élelmiszeripar bevonásával valósítható meg. (Új termékek, fejlesztések, a Holsteinen kívül más fajok meghonosítása, nem-szarvasmarha tejek forgalmazása, higiénikus, az élelmiszerbiztonsági előírásoknak megfelelő módon.)

Záró gondolatként pedig minden, a táplálkozástudomány iránt érdeklődő olvasót bátorítok, hogy látogasson el a Today’s Dietitian honlapjára, hiszen igényes formába öntött tudásanyagot tesz elérhetővé bárki számára.

1. Suleen S Ho, Keith Woodford, Sonja Kukuljan, Sebely Pal: Comparative effects of A1 versus A2 beta-casein on gastrointestinal measures: a blinded randomised cross-over pilot study. Eur J Clin Nutr. 2014 Sep;68(9):994-1000. doi: 10.1038/ejcn.2014.127. Epub 2014 Jul 2.

Nemrég futottam bele egy cikkbe, amelyben a szerző színt vallott „sajtfüggőségéről.” A tréfás bejegyzést az Independent cikke ihlette, ami pedig egy frissen publikált pszichológiai-táplálkozástudományi kutatáson alapult. Mindkét helyen a sajtra hegyezték ki a dolgot, ráadásul az Independentnél brit kollégám egyből bedobta a „függőségről a caseomorphin tehet” kártyát, tovább növelve a napjainkban amúgy sem kevés ellenérzést a tej és tejtermékek iránt. Az egész ügy apropóját adó tudományos vizsgálat eredeti publikációját elolvasva azonban az az érzésem, hogy sikerült pont annak a lényegét szépen kikerülni, ami a következő: a magas feldolgozottsági fokú , hozzáadott zsírban és finomított szénhidrátban bővelkedő élelmiszerek hajlamosak addiktív evést kiváltani, és nem egy bizonyos bűnös anyag, – az emlegetett caseomorphin – hanem általában véve az agyban a jutalmazás központ és a dopamin rendszer ingerlése által teszik mindezt.

Mi az, hogy addiktív evés?

Arra céloznak ezzel a kutatók, hogy bizonyos ételek pszichológiai és biológiai szempontból is képesek olyan függőséget kialakítani, mint egy kábítószer. A függőségnek ugyanis fontos pszichés jellemzője, hogy az adott anyaggal visszaélő személy már sokszor próbálta feladni rossz szokását, de nem sikerült, illetve az ismert káros következmények (étel viszonylatában: pl.: elhízás, cukorbetegség, epegörcs stb.) ellenére is fogyasztja/tovább használja. Biológiai viszonylatban a szer- és az ételfüggőség között pedig a hasonlóság a dopamin felszabadulás kiváltása, az opioid pályák stimulálása és a nucleus accumbens ingerlése tekintetében mutatkozik meg.

A cikkek alapjául szolgáló kutatás

A vizsgálat két részből állt. Az első „fordulóban” 120 egyetemistával töltették ki az úgynevezett Yale Food Addiction Scale-t, ami egy kérdőív, és amely a DSM-IV (vagyis a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének 4. kiadása) kritériumait veszi alapul az addiktív evés megállapításához. A kérdőív segítségével feltérképezték, hogy melyek azok az élelmiszerek és ételek, amelynél a fiatalok rendszeresen tapasztalják a tüneteket, mint például a kontroll elvesztése az elfogyasztandó mennyiség felett, vagy a többszöri leszokás/étrendből való kiiktatás sikertelensége. Majd összeválogattak 35 élelmiszert vagy élelmi anyagot, melyről párosával képeket mutattak a diákoknak, arra ösztönözve őket, hogy hasonlítsák össze a két ételféleséget az alapján, melyiket tartják a függőség szempontjából problémásabbnak. Az ételeket négy csoportból válogatták össze. A csoportok a következőek voltak: 1., magas zsír- és magas finomított szénhidrát tartalmú élelmiszerek (pl.:hasábburgonya), 2., magas zsír-, de alacsony szénhidrát tartalmú élelmiszerek (pl.:bacon), 3., magas finomított szénhidrát, de alacsony zsírtartalom (pl.: sósperec), 4., mindkét hangsúlyozott összetevőben szegény (pl.: brokkoli, csirkehús). Amennyiben az adott élelmiszernek többféle fogyasztási formája is elterjedt, az esetben a vizsgálat lefolytatói pontosan tudatták a résztvevőkkel, melyikre is gondolnak. (Tehát például az uborka esetében a nyers, ízesítetlen növényt értették, és nem a tejfölös, salátaöntetes változatot.)

A vizsgálat első felvonása a következő eredménnyel zárult: az ételek különböző tulajdonságai közül a feldolgozottsági szintjük mutatott leginkább kapcsolatot az addiktív fogyasztással. Az leginkább függőséget kiváltó élelmiszerek rangsorában az első tíz helyezett magas feldolgozottságú, hozzáadott zsírt és finomított szénhidrátot tartalmazó volt, a feldolgozatlanok pedig a lista alján végeztek. Dobogós helyezést ért el a csokoládé, a jégkrém és a hasábburgonya. A sajt tizenhatodikként végzett egyébiránt.

A tanulmány második felében 384 ember bevonásával zajlott egy újabb vizsgálat, itt már nagyobb életkorbéli diverzitással: 18-64 év közötti résztvevőkkel. A fentebb már említett YFAS kérdőív kitöltése után itt is képeket mutattak az alanyoknak, de most önmagában és nem egy másik élelmiszerhez hasonlítva kellett értékelniük az adott élelmiszer függést kiváltó hatását egy egytől hétig terjedő skálán. A toplista élére ez alkalommal is a magas feldolgozottsági fokú, cukorban és zsírban gazdag élelmiszerek kerültek, kivételt képeztek a nyolcadik helyen álló cukros üdítők, melyek feldolgozottak is, édesek is, de zsírosnak éppenséggel nem mondhatóak.

Élelmiszeripari nyerő páros: zsír és cukor

Az, hogy egy élelmiszer lelkileg és fiziológiailag is képes függést kiváltani, nem mondható friss felvetésnek. Rengeteg állatkísérletet végeztek már ebben a témában, folyamatosan kutatva, hogy az élelmiszereknek mely tulajdonságai azok, amelyek leginkább segítik az addikció kialakítását. Patkányoknál figyelték meg, hogy azt az eledelt, amelyiket zsírral és cukorral is gazdagítottak a kutatók, képesek voltak folyamatosan fogyasztani, figyelmen kívül hagyva a telítettség érzést és sokkal céltudatosabban keresték ezt a táplálékot, mint a normál eledelt. David A. Kessler, a Food and Drug Administration korábbi főbiztosa, egy remek könyvet írt erről, amit csak ajánlani tudok mindenkinek. Kessler leírja, hogy az élelmiszeripar tudatosan használja az állatkísérletek eredményeit, olyan termékeket állítva elő, amelyek sokkal erősebb ingert jelentenek számunkra, mint a természetes táplálékforrások. Ezt, vagyis az erősebb inger előnyben részesítését aszimmetrikus szelekciós nyomásnak hívják. Az ilyen élelmiszerek nagyobb dopamin felszabadulást váltanak ki az agyban és aktiválják az opiátokat elválasztó idegsejteket, így jutalmazó élményt eredményeznek.

A kép forrása:https://www.pinterest.com/pin/246149935857138695/

Becsapós ételek

Miért hangsúlyozzuk a feldolgozottsági fokot? Például vegyük a gyorsétterem-láncok hamburgereit. Azt gondolnánk, hogy az is csak egy húsos szendvics, csak több körülötte a hisztéria. Hát nem. A módosítások a zsemlével kezdődnek, melynek alapvetően lisztből, vízből (esetleg tejből) és sóból kellene állnia. Ehhez képest az élelmiszeripar komolyan vette a házi feladatát és felturbózzák szójabab- és repceolajjal, illetve fruktózszörppel, hogy a lehető legstimulálóbbá és leginkább függést kiváltóbbá tegyék azt. Tudom, most sokan legyintenek, hogy ez igazából még csak az USA-ban probléma, de a globalizációval egyre hasonlóbbá váló étkezési tendenciák és a hazánkban is egyre nagyobb mennyiségben megjelenő kényelmi termékek (instant levesporok, félkész ételek) miatt nekünk sem árt résen lenni.

Nos, ez volt a kutatás tanulsága, nem a sajt.

 Irodalomjegyzék:

David A. Kessler, MD: Muszáj annyit enni? Park kiadó,2013 (eredetileg: Kessler, David A. The End of Overeating: Taking Control of the Insatiable American Appetite (2009) )

Schulte EM, Avena NM, Gearhardt AN: Which Foods May Be Addictive? The Roles of Processing, Fat Content, and Glycemic Load, PLoS One. 2015 Feb 18;10(2):e0117959. doi: 10.1371/journal.pone.0117959. eCollection 2015.

Napjainkban elég sok helyen találkozhatunk a gluténmentes diétával. Trenddé vált, hogy amúgy egészséges embereknek – tehát, akik nem lisztérzékenyek és nem allergiásak a búzára – ajánlják különböző célzattal, például fogyás eléréséhez. Valóban van létjogosultsága, haszna a búza és egyéb glutén tartalmú gabonák kiiktatásának az étkezésből?

Mi a glutén?

Fehérjét nem csak az állati eredetű nyersanyagok, hanem a növényiek is tartalmaznak. A búza fehérje tartalmát 80%-ban a glutén alkotja, ami nem más, mint a sikér. A sikér segít abban, hogy a kenyér jellegzetes lyukacsos belső szerkezete a sütés közben kialakuljon. Ezért van az, hogy a gluténmentes kenyerek nem olyan „szép” szivacsosak és hamarabb ki is száradnak. A glutén két fő alkotóeleme a gliadin és a glutenin. A glutén rossz hírnevéért a gliadin egyik változata, az alfa-gliadin felelős, ez okozza ugyanis a liszt érzékenység (vagyis coeliakia, ejtsd: cöliákia) tüneteit.

Mi tartalmazza?

Bár az imént a búzát említettem, nem csak a búza tartalmaz glutént. A tüneteket kiváltó komponens megtalálható az árpában, és a rozsban is. A közös ezekben a komponensekben, hogy úgynevezett prolaminok, csak amíg a búza prolaminját gliadinnak hívják, addig az árpáét hordeinnek, a rozsét secalinnak. A fenti prolaminokat nem tudják teljesen lebontani a bélben lévő fehérjebontó enzimjeink, és ez az arra hajlamosakban felfokozott immunválaszt válthat ki, amely a bélnyálkahártyát kezdi pusztítani.[1] Bár a zabban és a kukoricában is találunk hasonló prolaminokat - a kukoricában zein, a zabban pedig avenin néven – számos vizsgálat és a tapasztalat is azt mutatja, hogy ezeket a coeliakiások is biztonsággal fogyaszthatják. Egyébként mostanában megjelent egy olyan tendencia a kutatások terén, hogy mesterségesen előállított enzimek által próbálják teljesen emészthetővé tenni ezeket a prolaminokat, és így elvenni az immunrendszert provokáló hatását. Hogy miért lenne ez jó? Mert a valódi, szigorúan betartott gluténmentes diéta nagyon nagy odafigyelést és megingathatatlan financiális alapokat igényel.

A búzakalász lógatja a fejét, mert oly sokan gyűlölik mostanában

Mikor kell kizárni az étrendből?

Egyelőre csak a gluténmentes étrend áll rendelkezésre, mint kezelési mód a gluténszenzitív enteropátia vagyis a köznyelv által lisztérzékenységként emlegetett állapotra. Ez tulajdonképpen egy autoimmun betegség, amiben a tüneteket a fent említett prolaminok váltják ki. Tünetei: krónikus hasmenés, hasi görcsök, puffadás, fogyás, a fel nem szívódott tápanyagok okozta súlyos hiányállapotok, továbbá gyermekeknél a növésben való elmaradásban mutatkozik meg. Előfordul, hogy bőrgyógyászati vizsgálat által derül rá fény, ugyanis egy hólyagosodással járó bőrbetegség, a dermatitis herpetiformis Duhring hátterében is a gluténérzékenység áll. A betegség vérvétellel, szükség esetén mintavétellel egybekötött endoszkópos vizsgálattal diagnosztizálható.

Állapotok, melyek kapcsán még fel szokott merülni a gluténmentes étrend

Gabona allergia esetén a szakorvos megállapítja, hogy mely gabonákat kell kizárni, és melyek fogyaszthatóak. A coeliakiával szemben az allergia esetén általában csak átmenetileg kell az étrendet tartani, nem az egész életen át. Magyarországon inkább a gabona pollenek légúti allergiát kiváltó hatása a gyakoribb, a táplálkozási igen ritka.[2] A búza allergia légúti tünetekben illetve kiütéses bőrreakciók formájában jelenik meg. Ebben az esetben viszont nem csupán a glutén, hanem a búza fehérjéinek többi csoportja, továbbá a búza saját enzimjei, illetve enzim-gátlói is felelősek az allergiás reakció kiváltásában.[3] Ezért itt nem a klasszikus gluténmentes étrend a megoldás, hanem az allergizáló gabonafajták komplett, ideiglenes kiiktatása.

Az irritábilis bél szindróma - továbbiakban IBS – kapcsán is fel szokott merülni a gluténmentes étrend. Az IBS-ben szenvedők életét hasi görcsök, felfújódás, hasmenés vagy éppenséggel székrekedés keseríti meg. A tünetek súlyossága egyénenként változó. A szindróma oka egyelőre ismeretlen. Viszont itt sem az eredeti gluténmentes étrendet szokták ajánlani, hanem az úgynevezett FODMAP diétát. Ez egy olyan étrend, ami azt célozza meg, hogy az elfogyasztott táplálékoknak minél alacsonyabb legyen az úgynevezett fermentálható oligo- di-, monoszaharid és polyol tartalma.[4] Ez azt is jelenti, hogy a gabonafélék terén is szükséges bizonyos mértékű megszorításokat végezni, de hangsúlyozom ez megint nem a klasszikus gluténmentes diéta. (Tervezek egy posztot szentelni a FODMAP-nek is.)

Napvilágot láttak olyan könyvek, cikkek melyek az autizmussal is összefüggésbe hozták a glutént. Ezek alapja az az elgondolás, hogy a gluténből az autista emberek esetében egy gliadorphin nevű anyag keletkezik, amely méregként hat az agyra. Eddig komoly (randomizált, kettős vak) vizsgálatban nem nyert megerősítést, hogy a gluténmentes étrend javított volna az autizmusban szenvedő alanyok állapotán.[5] [6][7]Eleve gyengíti a teóriát, hogy jelen ismereteink szerint a gliadorphin nem jut át az agy természetes védőrendszerén, a vér-agy gáton, így elvileg nem is képes ott bármilyen hatást kifejteni, se jót, se rosszat.[8] Természetesen én is örülnék neki, ha bebizonyosodna, hogy étrenddel enyhíthető egy ilyen súlyos betegség, mint az autizmus, viszont úgy látom, hogy még elég gyenge lábakon áll ez az elmélet. Egy elimináló étrend (vagyis az olyan diéta, amely az étkezésből egy élelmi anyagot kizár) azért is aggályos az autista betegek körében, mert amúgy is roppant szűkös a tárháza azoknak az ételeknek, amelyeket elfogyasztanak, ezért nehéz és kockázatos kivenni valamit az étrendjükből, mert nem biztos, hogy amivel helyettesítjük, azt elfogadják. Életet veszélyeztető alultápláltság is kialakulhat náluk, mert ha nem megszokott a táplálék, inkább nem eszik meg. Természetesen vannak az autizmusnak fokozatai, és az enyhébb esetekben meg lehet próbálni a gluténeliminációs étrendet, de ehhez elengedhetetlen a dietetikus szoros együttműködése a kezelőorvossal és a szülővel.

Vagy teljesen, vagy sehogy!

Amennyiben szükséges a glutén kizárása az étrendből, akkor viszont az egészen töredéknyi mennyiségtől is tartózkodni kell, hiszen már 10 mg mennyiség is előidézheti a tüneteket. Nyilván alapvetően a búza, rozs, árpa és termékeik elhagyását jelenti, de a gyakorlatban egy sor, ártatlannak tűnő élelmiszerek címkéjét is alaposan át kell tanulmányozni. A glutén ott lapulhat a gyümölcsjoghurtban, egyes cukorkák keményítőtartalmú bevonó rétegében, felvágottakban és még sorolhatnám.

Mi a helyzet a fogyással?

Éppen fogyókúrás szempontból nem látom értelmét a gluténmentes diétának. Hiszen itt pont arról van szó, hogy ez a típusú fehérje nem bontódik le teljesen, ez által nem szívódik fel, és ami nem szívódik fel, az nem is ad energiát. A glutén tartalmú élelmiszer (kenyér, tészta stb.) többi alkotója pedig felszívódik, de az épp annyira ártatlan vagy bűnös, mint minden más szénhidrát tartalmú táplálék: ha magas cukor és alacsony rost tartalmút választunk belőle, akkor hizlal, ha a magas rosttartalmú, cukrozatlan változatokat preferáljuk, akkor hozzásegít az egészséges bélműködéshez, a normál vércukorszinthez és a vérzsír-szintek megfelelő tartományban tartásához.

Mi a veszélye az indokolatlan gluténmentes diétának?

Amennyiben bármelyik tápanyagcsoportot kizárjuk az étrendből, megnő az esély a táplálkozási hiányállapot kialakulására. A Brian élete után szabadon megkérdezhetjük, hogy jó, de mit adtak nekünk a rómaiak glutén tartalmú élelmi anyagok? Nos, a válasz: rostot, vasat, cinket, B-vitaminokat. Nem kizárt, hogy ezeket pótolni tudjuk más termékekből egy megfontoltan összeállított gluténmentes étrend keretein belül, csak éppen a tapasztalat az, hogy azok az emberek, akik szeretnek belevágni az ilyen alkalmilag, a médiában felkapott diétákba, azok nem igazán hajlamosak körültekintően megtervezni azt, hogy mit-mivel helyettesítsenek, hanem csak a mindenkori közellenség kizárásáig jutnak el.

Összegzés

Riasztónak tűnhet az a tény, hogy a glutén nem tud teljesen lebomlani, és felszívódni a szervezetben, de az, hogy egy anyag ilyen tulajdonsággal bír, még nem jelenti rögtön azt, hogy káros. Gondoljunk csak az élelmi rostokra, amelyeknek pont ezt a tulajdonságát használjuk ki az egészséges táplálkozásban. Mivel azonban vannak olyan egyének, akiknél a glutén hatására kóros immunológiai reakció indul be, mely következtében a bélnyálkahártya nagymértékben károsodik, ezért fontos, hogy aki hosszan fennálló hasmenést, puffadást, hasi görcsöket tapasztal, az felkeressen egy gasztroenterológus szakorvost, aki vizsgálatok által ki fogja deríteni, hogy az illetőnél fenn áll-e a gluténérzékenység. Azonban arra nem találtam eddig meggyőző bizonyítékot, hogy egészséges embereknél bármilyen haszna lenne a gluténtartalmú élelmi anyagok kizárásának. Természetesen egy aprólékosan összeállított kizáró étrend keretén belül, ahol pontosan odafigyelünk arra, hogy mind az ásványi anyagok, mind a vitaminok és a rostok is elegendő mennyiségben legyenek jelen, megvalósítható egészséges módon is a gluténmentes diéta. Szükséges azonban megjegyeznünk, hogy a jelenlegi statisztikák arra hívják fel a figyelmet, hogy egy átlagos magyarnak jelentősen elmarad a napi rostbevitele az ajánlottól[9], ebben pedig nagy segítséget nyújthatna a különböző korpás, rozsos, teljes kiőrlésű kenyerek fogyasztása.

[1]S M Stenman, K Lindfors, J I Venäläinen, A Hautala, P T Männistö, J A Garcia-Horsman, A Kaukovirta-Norja, S Auriola, T Mauriala, M Mäki, K Kaukinen: Degradation of coeliac disease-inducing rye secalin by germinating cereal enzymes: diminishing toxic effects in intestinal epithelial cells, Clin Exp Immunol. 2010 Aug; 161(2): 242–249.

[2] Veresné Bálint Márta: Gyakorlati dietetika, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest, 2012., 237.o.

[3] Matsuo H, Yokooji T, Taogoshi T.: Common food allergens and their IgE-binding epitopes, Allergol Int. 2015 Oct;64(4):332-43. doi: 10.1016/j.alit.2015.06.009. Epub 2015 Jul 29.

[4] Iacovou M, Tan V, Muir JG, Gibson PR.: The Low FODMAP Diet and Its Application in East and Southeast Asia., J Neurogastroenterol Motil. 2015 Oct 1;21(4):459-70. doi: 10.5056/jnm15111.

[5] Hyman SL, Stewart PA, Foley J, Cain U, Peck R, Morris DD, Wang H, Smith T. The Gluten-Free/Casein-Free Diet: A Double-Blind Challenge Trial in Children with Autism, J Autism Dev Disord. 2006 Apr;36(3):413-20.

[6]Elder JH1, Shankar M, Shuster J, Theriaque D, Burns S, Sherrill L. The gluten-free, casein-free diet in autism: results of a preliminary double blind clinical trial.,Clin Ther. 2013 May;35(5):578-83. doi: 10.1016/j.clinthera.2013.04.011.

[7] Buie T.: The relationship of autism and gluten., Clinical Therapeutics, 2013, Volume 35, Issue 5, Pages 578–583

[8] Woody R. McGinnis, Tapan Audhya, Stephen M. Edelson: Proposed Toxic and Hypoxic Impairment of a Brainstem Locus in Autism, Int J Environ Res Public Health. 2013 Dec; 10(12): 6955–7000.

[9] Szeitz-Szabó, M., Biró, L., Biró, Gy., Sali, J.: DIETARY SURVEY IN HUNGARY, 2009. PART I. MACRONUTRIENTS, ALCOHOL, CAFFEINE, FIBRE. Acta Alimentaria, Vol. 40 (1), 142–152, 2011.

Mi zajlik a háttérben?

A premenstruációs szindróma – továbbiakban PMS – tünetei 1-2 héttel a menstruáció kezdete előtt jelennek meg, ezt az időszakot hívjuk luteális fázisnak.

Kép:tudasbazis.sulinet.hu

Nevét a sárgatestről, vagyis corpus luteumról kapta. A ciklus körülbelül 14. napján a petesejt megszökik a tüsző fogságából és a visszamaradó burok magányában sárgatestté alakul. A sárgatest több féle hormont termel, legnagyobb mennyiségben a progeszteront. A tudomány mai álláspontja szerint a PMS hátterében a nemi hormonok ekkortájt lejátszódó változásai állnak, mégpedig oly módon, hogy befolyásolják az agyban bizonyos hírvivőanyagok, úgynevezett neurotranszmitterek működését. Ezek a hírvivőanyagok a szerotonin, GABA és a béta endorfin. Ezek közül a szerotonin szerepe a kiemelendő, hiszen a depresszióval kapcsolatos kutatásokból már tudjuk, hogy ő a fő „hangulatfelelős”.

Tünetek

Személyenként is változó és az adott egyénnél is eltérő lehet ciklusonként. A leggyakoribbak: hangulati ingadozások, ingerlékenység, megnövekedett étvágy, szénhidrát vagy alkohol utáni sóvárgás, a mell érzékenysége, fejfájás, puffadás.

Étrend

Az életmód sokféle módon tudja befolyásolni a PMS tüneteit, például észrevették, hogy a rendszeres testmozgás enyhíti azokat. A vizsgálatban 8 héten át végzett heti háromszor egy órás edzések bizonyultak hatékonynak[1], tehát nem instant megoldásokról van szó, időt kell adni, ahhoz hogy az életmódváltás eredménye érezhető legyen. De mi módon kapcsolódhat az étrend a PMS-hoz? Három sarkalatos ponton keresztül:

1. A vércukorszint ingadozások elkerülése
2. A szerotoninszint lecsökkenésének kivédése
3. Az úgynevezett gyulladásos faktorok alacsony szinten tartása

A vércukorszint-ingadozások

A sárgatest által termelt progeszteron némileg csökkenti az inzulin hatását[2], így könnyebben alakulhatnak ki ebben az időszakban vércukorszint-ingadozások. Ezért fontos, hogy előnyben részesítsük ilyenkor az összetett szénhidrátot tartalmazó ételek fogyasztását az egyszerű szénhidrátokat tartalmazókéval szemben. Összetett szénhidrátokat tartalmaznak: kenyér, tészta, rizs, a nem cukrozott pékáruk, a burgonya. Még előnyösebb, ha ezekből is a magasabb rosttartalmúakat választjuk, hiszen a rostok lassítják a felszívódást és így még inkább segítenek az egyenletes vércukorszint kialakításában, fenntartásában. Tehát különösen jó, ha a teljes kiőrlésű pékárukat, kenyereket választjuk, kipróbáljuk a barnarizst, a kölest, a normál tészta helyett a durum, vagy teljes kiőrlésű lisztből készült tésztákat. Bár ilyenkor ellenállhatatlan vonzalmat érzünk az édességek iránt, ezek a gyorsan felszívódó szénhidrátok hűtlen barátok: pillanatokig boldoggá tesznek, de aztán a vércukorszint magasra ugrik, majd mélyrepülésbe bukik és ezt bizony a hangulati ingadozások is követik.

A szerotonin szint befolyásolása

Észrevették, hogy azok a nők, akik hónapról hónapra megtapasztalják a PMS-t, általában alacsonyabb szerotonin szinttel rendelkeznek, így a szerotonin visszavételét gátló gyógyszerek (amelyek segítenek abban, hogy a szerotonin hosszabb ideig lehessen jelen az idegsejtek közt és így tovább fejthesse ki a hatását) igen hatásosnak bizonyultak a PMS- kezelésében. Mi magunk is segíthetjük a szerotonint küldetésében: biztosítani tudjuk étrendünk által azt az anyagot, amelyből aztán majd a szervezetünk előállítja a szerotonint. Ez az előanyag a triptofán. A triptofán a fehérjékben gazdag táplálékokban található, legtöbbet tartalmaz belőle: a szárnyasok húsa, főként a pulykáé, a tojás, tökmag, szezámmag, szója, tej és tejtermékek. Sok olyan divat diéta látott mostanság napvilágot, mely az emberiség megrontójának kiálltja ki a szénhidrátokat, de el kell mondanunk, hogy ahhoz, hogy a fehérjék, és ezáltal a triptofán, mely egy fehérje alkotóelem, beépüljön és elláthassa a feladatát, ahhoz bizony szénhidrátra van szükség. Sőt, kifejezetten bebizonyosodott, hogy a triptofán szerotoninná alakulása szempontjából előnyösebb az a diéta, amely nagyobb részt szénhidrátból áll, és kisebb részt fehérjéből, mint az, amely fehérjében gazdag. [3]

A gyulladásos faktorok

Mik is ezek valójában? Olyan molekulák, melyek a szervezetet ért ártalmas ingerek hatására képződnek illetve válnak aktívvá, és gyulladást indítanak el. Alapvetően ez egy hasznos folyamat, a szervezetet védi a külső káros hatásoktól, és mikor már nincs rájuk szükség, visszavonulót fújnak. Ám előfordulhat, hogy termelődésük hosszantartóvá válik, és állandósul emelkedett szintjük. Kutatók összefüggést találtak ezen molekulák magasabb szintje és a PMS tünetek megjelenése között.[4] Az úgynevezett Ω (omega) 3 zsírsavak képesek a gyulladásos faktorok szintjét csökkenteni, és más tartós gyulladással járó betegségekben is előszeretettel ajánlják a fogyasztásukat: még a súlyos, autoimmun kórképeknél is hasznosnak bizonyultak.[5] Ω 3 zsírsavakban gazdagok a tengeri halak, mint a makréla, hering, szardínia, lazac, de a hazai halak közül a busa is. Ahhoz, hogy pozitív hatást érhessünk el, heti 2-3 alkalommal kell beépíteni őket az étrendünkbe.

Ásványi anyagok és vitaminok

Napi 1200 mg kalcium egy 466 fővel végzett vizsgálatban segített enyhíteni a PMS tüneteit.[6]

A B-vitaminok családjának több tagja is hasznos ilyenkor: a piridoxin, vagyis a B6-vitamin 80mg/nap dózisban segíti csökkenteni a hangulati ingadozásokat[7] , a B1-, B2-, B3- és a folsav vagyis B9-vitaminok pedig abban segítenek, hogy a bevitt fehérjék és szénhidrátok megfelelően felszívódhassanak és a triptofán szerotoninná tudjon alakulni.

Napi 10 μg D-vitamin bevitele segíthet a tünetek közt gyakori fejfájás enyhítésében. Továbbá feltételezik, hogy a szervezet alacsony vas és cink ellátottsága is közrejátszhat a PMS kialakulásában.[8] Ám ez az utóbbi két nyomelem tipikusan azok közé tartozik, amelyeket nem tanácsos csak úgy, igazolt hiányállapot ismerete nélkül étrendkiegészítőkkel pótolni. Ezek esetében (is) részesítsük előnyben az étrendi forrásokat, mert azoktól nem alakulhat ki túladagolás. Vasban gazdag táplálék: sertésmáj, csirkemáj, bárányhús, lóhús, marha- és borjúszív, szója, csipkebogyó, mák. Hozzá kell viszont tenni, hogy a növényi forrásokból sajnos sokkal kevésbé tud hasznosulni, mint az állatiakból. Cink szükségletünket fedezhetjük a következőkből: tojás, tej, sajt, mandula, mogyoró, kakaó, bab, szója, teljes kiőrlésű gabonaipari termékek, szárnyasok húsa és az osztriga. Bár a marha- és sertéshús is gazdag cinkben, ezeket ritkábban fogyasszuk a gyulladásos faktorok szintjét emelő hatásuk miatt.

Az alkohol- és koffeinfogyasztást visszafogni azért tanácsos, mert mindkettő „kihajtja” a szervezetből a fent felsorolt hasznos ásványi anyagokat és vitaminokat.

Bár ilyenkor általában megnő az étvágy, érdemes vigyázni arra, hogy ne halmozzunk fel súlytöbbletet, mert a megnövekedett testzsír mennyisége ugyancsak képes serkenteni a gyulladásos faktorok termelődését.

Fontos tudni, hogy körülbelül 3-4 hónap múlva válik érezhetővé az életmódváltás hatása, de megéri végigcsinálni!

Végül pedig derítsen mindenkit jobb kedvre Sarah C. Andersen képregénye:

[1] Z. Samadi, F. Taghian, M. Valiani, The effects of 8 weeks of regular aerobic exercise on the symptoms of premenstrual syndrome in non-athlete girls, Iran J Nurs Midwifery Res. 2013 Jan-Feb; 18(1): 14–19.

[2]Kumagai S¹, Holmäng A, Björntorp P., The effects of oestrogen and progesterone on insulin sensitivity in female rats, Acta Physiol Scand. 1993 Sep;149(1):91-7.

[3][3] Wurtman RJ, Wurtman JJ, Carbohydrate craving, obesity and brain serotonin., Appetite. 1986;7 Suppl:99-103.

[4] Bertone-Johnson ER, Ronnenberg AG, Houghton SC, Nobles C, Zagarins SE, Takashima-Uebelhoer BB, Faraj JL, Whitcomb BW, Association of inflammation markers with menstrual symptom severity and premenstrual syndrome in young women., Hum Reprod. 2014 Sep;29(9):1987-94. doi: 10.1093/humrep/deu170. Epub 2014 Jul 17.

[5] Simopoulos AP, Omega-3 fatty acids in inflammation and autoimmune diseases. J Am Coll Nutr,. 2002 Dec;21(6):495-505.

[6] S. Thys-Jacobs, P. Starkey, D. Bernstein, J. Tian, Calcium carbonate and the premenstrual syndrome: effects on premenstrual and menstrual symptoms Premenstrual Syndrome Study Group, Am. J. Obstet Gynecol.179 (1998) 444-452.

[7] M. Kashanian, R. Mazinani, S. Jalalmanesh, Pyridoxine (vitamin B6) therapy for premenstrual syndrome, Int. J. Gynaecol. Obstet. 96 (2007) 43–44

[8]https://www.bda.uk.com/foodfacts/pms.pdf

Kezdő dietetikusként első munkahelyemen a vacsoraosztásnál vettem észre, hogy az egyik beteg adagjából lemaradt a menühöz tartozó kefir. Nosza, ifjonti lelkesedéssel rohantam a hűtőhöz, hogy pótoljam. Éppen belépni készültem a kórterembe, mikor egy szigorú ápoló az utamat állta:

„Nehogy kefirt adjál neki, hiszen köhög!”

Mivel kerek szemekkel bámultam rá, magyarázólag hozzátette. „A tej nyákot termel!!!”

Láttam rajta, hogy éppen ítélkezik „Na, az egyetemen ezt sem tanítják?”, én meg csodálkoztam, így egy darabig csendben álltunk. Az eső kopogott az ablakon.

Ez volt az első alkalom, hogy ezen elmélet képviselőjével találkoztam, és attól tartok, nem az utolsó. Az az elgondolás, hogy a tejtermékek, főként maga a tej, serkenti a nyák termelődését a légutakban, nem új keletű.

Már a 12. században Maimonidész tiltotta az asztmás gyermekek számára a tej fogyasztását, attól tartva, hogy az súlyosbítja a betegséget. A kínai orvoslás is jobbnak látta kiiktatni a tejet a légúti megbetegedésekben szenvedők étrendjéből.[1] A közelmúltban leginkább a Fit for Life vagy más néven Testkontroll diéta kapcsán került be újra a köztudatba, amely a Diamond házaspár nevéhez fűződik és megrögzötten állítják, hogy - főként a gyermekeknek – tilos a tej fogyasztása, mert nyákot termel. Diamondéknak fut a szekér, akit közelebbről érdekel a téma, annak ajánlom Dr. Sajtos János Új Diétában megjelent cikkét.[2] De bárki, aki beírja a keresőbe a „tej” és a „nyák” szavakat szembetalálhatja magát rengeteg olyan honlappal, ahol ezt az elképzelést tényként közlik. (Némi gyanú ébredhet az emberben, hogyha ezt angolul teszi a „milk” és a „mucus” szavakkal, akkor harmadiknak már fel is kínálja a Google a „myth” vagyis a mítosz szót… Persze érvelésem nem ezen alapul.)

Amikor táplálkozási tanácsot adok, azt csak az alapján teszem és tehetem, amit a tudomány be is bizonyított. Így is hívják napjainkban, ami (elvileg) az egészségügyben folyik: bizonyítékokon alapuló orvoslás (orvostudomány). (Evidence Based Medicine)

Ebből kifolyólag a következő álláspontot vagyok kénytelen képviselni: nincs olyan vizsgálat, amely a tej nyáktermelő hatását bizonyította volna, ám cáfolni többnek is sikerült. 1990-ben Dr. Pinnock[3] vezette vizsgálatban 60 náthás önkéntest kértek fel arra, hogy tíz napon át jegyezzék le a napi tejtermék fogyasztásukat és a tüneteiket. Sőt Pinnockék - nem kis elhívatottságról téve tanúságot - összegyűjtötték és lemérték az elhasznált zsebkendőket, hogy ebből következtessenek a produkált váladék mennyiségére. A vizsgálat kezdetén kitöltettek a betegekkel egy kérdőívet, mely alapján kiderült, hogy közel egyharmaduk hisz abban, hogy megfázás, illetve légúti betegség esetén csökkenteni kell a tej és tejtermékfogyasztást, mert „ a tej nyákot termel”. Bár azok, akik hittek ebben több tünetről (pl.köhögés) panaszkodtak a tejfogyasztást követően, de ez nem mutatott szignifikáns különbséget a szkeptikus alanyokhoz képest, és a feltevést a megmért váladék mennyisége sem igazolta.

Ám Dr. Pinnockot még mindig nem hagyta nyugodni a kérdés, így három évvel később újra serénykedni kezdett.[4] Ez alkalommal 169 embert terelt össze a jó doktor, akik közül 70 hitt a tej nyáktermelő erejében. Tejfogyasztás után egy kérdőívet kellett kitölteniük a tünetekről, és hogy mit éreztek. Ám Dr. Pinnock nagyon ravasz volt, hiszen a résztvevők egy része tehéntejet, másik része szójatejet kapott. A vizsgálat kettős vak volt, tehát a vizsgálat lefolytatói sem tudták a helyszínen, hogy melyik nedűt kínálják fel éppen az alanynak. Fontos, hogy a szója tejet olyan formába hozták, hogy ne lehessen megkülönböztetni a tehéntejtől. A három leggyakoribb panasz, (1.„bevonja a szájüreget, nyelvet, torkot”,2. „sokat kell nyelni utána” és a 3.„nyál sűrűbb lett tőle, nehezebb volt lenyelni, mint előtte”) ugyanúgy előfordult az egyik és a másik csoportban is. Azért emeltem ki ezt a két vizsgálatot, mert ezekre szoktak a legtöbbször hivatkozni, de azóta is történt kutatás ez irányban, például 2005-ben svájci kutatók is arra a következtetésre jutottak, hogy a tejfogyasztás nem vezet nyáktermeléshez.[5]

Hogy mégis miből alakulhatott ki a mítosz? Talán az a megfigyelés szolgálhatott alapul, hogy a tej fogyasztása után tapadósabb, sűrűbb lesz a nyálunk, de ez nem jelenti, hogy több nyák termelődik a légútjainkban, csupán azt, hogy ajánlott utána fogat mosni. A méztől is viszkózusabb lesz a nyál, mégsem tiltjuk légúti betegségekben, sőt. Én még arra tudok gondolni, hogy a prosztaglandinok adhattak okot a félreértésre. Az igaz ugyanis, hogy a tej, joghurt és egyéb tejtermékek egy úgynevezett prosztaglandin nevű anyagot tartalmaz - pontosabban annak bizonyos típusait- és ez az anyag segíti a gyomor nyálkahártyájának megújulását és épen maradását. De ezt nem a nyáktermelés által, hanem a véráramlást serkentő hatásán keresztül teszi.

Semmi nem indokolja tehát, hogy a tejet tiltólistára tegyük nátha illetve légúti megbetegedések esetén. Ellátja a szervezetet folyadékkal, jól hasznosuló fehérjékkel, íly módon segítheti is a gyógyulást. Persze, ha valakinek a tejcukor emésztési problémákat okoz, vagy aki a tejfehérjére allergiás az ne fogyasszon tejet, de a nyák termelődés miatt kizárni az étrendből szükségtelen.